Növények mindenütt. Az ablakpárkányon, az asztalon, a pulton, a plafonból lefelé lógva, a padlón, a sarokban. Itt aztán megy a fotoszintézis, az oxigén termelés, árad a zöld illata, meg a kávéé, (de furcsa ez így leírva), amit már kintről is éreztem, meg itt van bent velem a reggeli illata is, ami ott készül a pult mögött. Sorakoznak a ropogós bagelek, a foszlós kakaós kalács is ontja magából az édeskés aromát és én csak állok a sor végén, lassan araszolva előre a pult felé. Közben kiadnak mellettem egy avokádós, salátás bagelt, egy legalább három tojásból készült zöldsèges rántottát, (ezen a ponton elgyengülök, lehet, hogy a kacsamájas bagel helyett, amit már beterveztem ezt kellene kérnem, saláta van mellette, nem szénhidrát, de mindegy, jó nekem most a bagel, friss, ropogós, pékség illatos és amúgy is megérdemlem magamtól, szóval ennyivel letudtam az egészséges életmódom és a vércukorszintem iránti aggodalmat, tehát bagelt eszem, de kérek bele salátát…biztos ami tuti. A kávé olyan, mintha amerikában lennék, hosszú és vizes, de olyan jól néz ki az egész.
Nos. Én jövök. Pékséges illatú, szezámmagos, ropogós bagelt kérek kacsamájjal. Van friss narancslé? Nincs. De alma van. Jó, az legyen. Mellé kávé, de maradok a presszónál. Rendben, készül. Lehuppanok, várok. Nagy levegőket veszek, hogy érezzem ennek a helynek az illatát, fontos, hogy mélyre szívjam magamban, mert jó itt lenni és ha legközelebb erre járok is emlékezni szeretnék a levegőre ami bent van, most már az én orromban is. Jön az almalé, a kávé és a bagel is, míg én – kívülről úgy tűnhet, hogy – légzőgyakorlatokat végzek és közben nagyon is élvezem, hogy itt reggelizek és tuti, hogy nem csak az illatra, de az ízekre is emlékezni fogok. Köszi a reggelit @konyha.budapest illatos és fincsi volt. #helloélmény #helloelmeny #ittvagyok #konyhabudapest #plantebudapest #budapest #éljlassan @ Konyha
