Ha egyszer lenne egy kávézóm, ami gyerekkorom óta nagy vágyam, annak örülnèk, ha ilyen lenne. 💙 Kicsi, kedves, nagyon szép, olyan elvárások nélküli, olyan izgalmas, olyan elgondolkodtató, olyan, mint ez, a Csendülő. 😊
Újságírókènt sokszor merengek a szavakon. Ebben is benne van a csend, a csendben ülő, kávézó ember, mert szerintem a kávè pont arra van, hogy segítsen gondolkodni, merengeni, pihenni. A csendülő már egy melléknév, de a csendül mint ige jelenthet hirtelen, harsány hanghatást, vagy épp ennek ellenkezőjét, például az eső csendülését, amikor alábbhagy a vihar.
Nem akartam letámadni a kérdéssel Csernus dokit, aki érkezéskor a pult mögül határozott köszönéssel fogadott, hogy miért és mikènt lett ez a noszvaji kis házikó épp a Csendülő nevet viselő kávézó. Ez egy olyan tipikus elcsèpelt újságírói kérdés lett volna, amire talán választ sem adott volna, mert inkább felhúzza a szemöldökét, hogy vajon hogy lehet ilyen sablon kérdést feltenni, vagy azt mondta volna, hogy csak, mindenki döntse el maga, hogy kinek melyik igei jelentése tetszik a szónak. 😅
Azt hiszem mindketten jobban jártunk, hogy ő kérdezett inkább. Nekem válaszolnom is könnyebb volt. Kávét kérek, egy limonádét és a kis hűtőben pislogó gyümölcsös pitéből egyet. Készíti – hangzott a válasz, én pedig üljek csak le és csendüljek.
Egy olyan asztalt választottam, ahol nagyon világos van és a kertre látok. Ahogy egyre jobban volt időm elveszni a részletekben, nem találtam olyan sarkot, vagy szegletet ami ne tetszett volna. A könyvek, a régi székek, a kopott asztalok, a színek, a mindenhol visszaköszönő kékek, a belőlük áradó hangulat, a csend, ami körülvesz. 😌
Közben a kávém is megérkezett, kicsi, törött fülű, kék csészében, mellé a gyümölcsös pite, meg a színes limonádé.
Talán egy átlagos kávézóban az ember felpattant volna az asztaltól: “elnézést, ennek a csészének nincs füle!” De itt eszembe sem jutott. Tetszett, ez is, nagyon. 💙
A benne lèvő kávé harmonikus és lágy volt, pont ahogy szeretem. A gyümölcsös pite pedig… mennyei. Talán pont a limonádé kapta tőlem a legkevesebb figyelmet, pedig megérdemelte volna. 🤗
Miközben azon munkálkodtam épp, hogy minden egyes falat pite mellé jusson kávé is, arra gondoltam, hogy vajon mi is az oka annak, hogy nem vagyok itt gyakrabban. Kihozhatnám ide az aktuális könyvet amit olvasok, kijöhetnék a nap végén pihenni, töltődni egy kicsit. Elég lenne csak a napi rutinnal szakítani, eleinte csak egyszer-egyszer, azután majd meglátjuk. Ahogy pörgettem ezt a gondolatmenetet a fejemben nem találtam olyan okot ami miatt kifogásokat gyárthattam volna. Szerencsére. 😉
