Krakkóban nem nehéz beilleszkedni. Kicsit furcsa, hogy most nem mozgok a városban teljesen céltalanul, úgy, hogy nincs semmi dolgom. Most itt is reggel fél 7-kor csörög az óra (ami amúgy a telefonom) az éjjeliszekrényen, ahogy felkelek a laptopomat nyitom és a telefonomat nézem, hogy mi történt a tegnapi fotókkal és a posztokkal a social media nagy felhőjében, ami a kiállítást illeti, ami miatt itt vagyok.
Most nem nyaralni, akarom mondani őszölni jöttem, hanem dolgozni. Azt hittem sokkal szokatlanabb érzés lesz, de ehelyett minden olyan természetes. A reggeli zuhany után csinibe vágom magam, a business casual szettemhez viszont most sportcipőt húzok, mert a táskámba bekészített kis magassarkú cipőcske biztos nem bírná a kiképzést. Vagy lehet, hogy én nem bírnám benne a tempót és a macskaköveket.
Kabát, laptop, táska, kulcs, minden megvan. Krakkó majdnem ugyanolyan mint bármelyik másik nagyváros reggel. Az emberek szaladnak, hogy elérjék a villamost, a kabát nékül egy szál öltönyben tempózó bankárnak, vagy ügyvédnek, vagy legalábbis komoly embernek tűnő férfiak suhannak el mellettem, a nők nagyon jól öltözöttek, csinosak, mindegyik full sminkben és kimért határozottsággal igyekszik a macskaköveken.
Én az Archaeológiai Múzeum felé veszem az irányt, ahol már hatalmasak az előkészületek a POMPEII kiállítás megnyitójára.
Jó így Krakkóban. Jó, hogy részese lehetek egy kis időre az itteni mindennapoknak, jó, hogy most négy napig ebben a szép városban van a munkahelyem.
Holnap megmutatom Nektek a kiállítást is, de most felkészülök a napra. #helloelmeny #ittvagyok #krakkó #kiallitasnyilik #pompeii #pompeiiexhibit #dejóitt #egyneméppátlagmunkanap @ Kraków Old Town
