Nos, a legutóbbi élményem Heregréten, fogalmazzunk úgy, hogy egy jó darabig emlèkezetes lesz.
Egerből, Felsőtárkányon át, a Miskolc felé vezető úton, miután elhagyjuk a Tamás-kútja erdei házat, egy nagy kanyarnál balra láttok majd egy rétet. Lesz előtte parkoló is, indul innen több turista útvonal. Szóval, ha leparkoltok, be kell sétálni a rét tetején lévő tűzrakó helyig, majd ott balra fel, egyenesen a gerincre a megsaccolni is nehéz lenne hány fokos emelkedőn, de meredek az tuti, csak szólok. Úgyhogy még lent vegyétek elő magatokból a kitartást, a tüdőt, mert szükség lesz rá, de ha felértek a tetejére, a látvány minden egyes izomlázzal teli másnapi percért kárpótolni fog.
Ja és ha visztek kutyát, nem kell trottyosnak érezni magatokat, ha azt látjátok, hogy ő töredék idő alatt felsprintel ott, ahol ti a tüdőtöktől készültök elköszönni. No para, én azzal nyugtattam magam, hogy neki négy lába van, nekem meg csak kettő.
Most sem voltam azonban egyedül, (mármint Mollyn kívül sem) csak most a #helloélmény partnerem azt is megengedte, hogy róla is kèszüljön kép. Hihetetlen kreatív nap volt ez, @evi_bota készítette rólunk Mollyval ezt a csoda fotót, amit a galéria legelején láthattok. (#lenyúltam)
Szóval ez a hely a karantén alatt vált a kedvencemmé. Akár hányszor voltam itt, mindig csodás volt a naplemente, hihetetlen a csend, igazi lélektöltős relax itt chillezni és hallgatni az erdőt.
Vittünk magunkkal piknik kosarat, tele minden jóval, balatoni @kristinus_gasztromuhely bort, csak azért, hogy a két szívünknek legkedvesebb hely egy képen szerepeljen (meg persze mert finom is), szóval a random fotózgatás után épp mire előkészültünk volna a piknikhez valami furcsa kutya-macska-vaddisznógyerek-farkas hang hallatszott a fák közül.
Hozzáteszem, Évi azzal nyugtatott, hogy a hang tulajdonosa csak egy kiránduló kutyával, de a hang egyre ütemesebb és egyre hangosabb is lett, amit úgy fordítottunk le magunk számára, hogy durván közeledett. Erre Évi: “…nahát, így szoktak kezdődni a horrorfilmek.” Betoji Anettnek sem kellett több, főleg, hogy Molly mindeközben a hang irányába fordulva az erdőt szuggerálta. Mivel elég vizuális típus vagyok azonnal beugrott az Ideglelés, meg a Texasi láncfűrészes, úgyhogy olyan turbó tempóban pakoltunk össze, hogy csak na. Sprint az autóig, de ha ezt valki felvette volna kamerával, most már minden bizonnyal Tiktok sztárok lehetnénk.
Ezt a kis malőrt leszámítva, ha 18 óra körül mentek, semmiképpen sem egyedül és ijesztő hangok nélkül sikerül lehoznotok naplementéig, akkor biztosan felejthetetlen lesz az élmény és hasonlóan csodaszép képek kèszülnek majd nálatok is. @ Bükk (hegység)
