Valójában semmi különös nincs abban, hogyha kora reggel, szinte már nyitásra berobogsz egy kávézóba. Annyira jó illatok vannak. A frissen sült kifli, a kalácsok, a kakaós tekercs, a rétesek csak úgy sorakoznak az üvegpult mögött. Na, gyere te perec. Téged választalak. 😊 Kirándulunk egyet. Persze a jó öreg ébresztő forró kávé sem maradhat ki a jóból, aztán autóba teszem magam és a perecet a kávéval és irány a tó.
Felsőtárkány csak 10 perc autóút Egertől. Vagy annyi sem. Ha kerékpárral indulsz el akkor pedig még több időd lesz csodálni az arany lombú fákat az út szélén. Kevés ennél szebb kis települést láttam, szinte már mesebeli. A falu végi tó körül már ezen a korai órán is pecások figyelik az úszót, kié süllyed először. Én közben halkan, nehogy megzavarjak bármit is, egy kis padra teszem a kávémat és a perecemet, no meg magamat és a meleg pulcsimba bújtatott nyakammal csak pihenek.
Csend van. Olyan halk minden. Mintha csak suttognának a fák is a széltől, a madarak meg még alszanak. Biztosan. Csípi a reggel az arcomat egy kicsit, de melegít a kávé és olyan jó most itt, csendben lenni…
Ami tudom, hogy csak addig tart, amíg el nem süllyed az úszó, amíg a pecás fel nem pattan, amíg a többiek nem kiáltják, hogy “kapás van!”, majd lassan előbukkan a hal is, ami nem is olyan kicsi, hogy a szákban végezze és jó alany legyen egy szelfihez. De legalább történik valami a nagy csendben. 😊
