Fáradtan mentem haza. Szívem szerint a kanapéra vetettem volna magam, de olyan lendülettel, hogy a múlt héten felfedezett kis kaszáspók is összerezzen a sarokban. Ez a kép egyetlen másodperc alatt átfutott az agyamon, majd arra gondoltam, hogy puha vagyok, mint egy hernyó. 🐛
Mielőtt kafkai magasságokba törnék ezzel a poszttal, gyorsan közlöm, hogy a süppedés helyett magamhoz vettem a kis szalmakosaramat, pakoltam bele egy kis gyümölcsöt, kibontottam egy palack jó féle (@galtiborwinery) kadarkát, óvatosan betettem a kosárba – miután a dugójával gondosan visszazártam – egy borospohár társaságában és nekiindultam. Vàgytam egy kis csendre – amit mostanában az instán divatosan “énidőnek” hívnak – szóval kitaláltam, hogy csinálok egy randon pikniket magamnak.
Nem akartam messzire menni. Ráadásul a nálam lévő palack bor nem is nagyon engedett volna. 🙈
Egerszalókon a barlanglakásoknak van egy nagyon érdekes hangulata. Azért nem különlegeset írtam, mert annál valahogy több ez a hely. Kicsit olyan, mintha nem is itthon lennél, mintha megállna ott az idő, a fehér tájban pedig ami a riolittufának köszönhető egészen mesebeli lesz a látvány.
Szóval ott kint, egy nagy fából készült piknikasztalnál, Safranek, a macska társaságában kipakoltam szépen a kosaram tartalmát, elővettem a kedvenc könyvemet és csak élveztem a nyugalmat, a látványt és a csendet. Csak egy órát töltöttem ott, de az maga volt a felüdülés.
U.i.Nyugalom, a bort csak megkóstoltam. 😉 Helyette, ha biztosra és főleg autóval mennèl, a fincsi házi szörp is megteszi. A kadarka sorsa otthon a teraszon dőlt el. 😅